Tokaj Borrégió II:

Sárospatak

Ciróka

A Megyer szőlőrészekre történő felosztása a 17. század közepén kezdődött el. Legkorábbi kiválását 1657-ben egyszerűen Megyer-meginek nevezték, és sárospataki polgároknak és közrendűeknek voltak ott szőlői. A 17−18. század fordulóján a Megyer szőlőhegy tovább aprózódott: ekkortól különböztettek meg Alsó-Megyert, Czirkáló-Megyert, Felső-Megyert, Gát-Megyert, Gregó-Megyert, Középső-Megyert és Tehéntánc-Megyert.

A 18. század közepén, 1749 körül váltotta fel a Megyer-megit a Cziróka elnevezés, melynek nevét az ott található növényzet után kaphatta. Első általunk ismert említéskor és az 1784. évi szőlőbirtok összeírás alkalmával már külön létezett Alsó- és Felső-Cziróka szőlő is.

Mád

Úrágya

Mád egyik leghíresebb dűlőjéről már 14. századi utalást is lehet találni. Nevét onnan kapta, hogy Mád lakossága a település nyugati oldalán fekvő hegy, markáns takarásában látták a Napot (ahogyan a régi magyarok is nevezték az Urat) lenyugodni, azaz ágyba menni. A talaj kvarcos, tufás, vörösagyag fedőréteggel. 20 méter mélyre leásva 30 különféle kőzetréteget tártak fel. Ez az összetettség megjelenik a borokban, különlegesen ásványossá teszi az ízvilágot. Az ásványosság pedig a tokaji nedű titka. Az innét származó boroknak valamivel hosszabb hordós érlelés szükséges.

Tállya

Tökös-Mály

Nevét az Abaúj vármegyei Thekes/Tekes/Thekus nemzetség után kapta, akiknek birtokai a mai Szlovákia területén, a Kassától délre fekvő Hernád menti településeken voltak találhatók. A Bél-Matolai klasszifikáció nemcsak a legjobb négy tállyai dűlő közé sorolja, hanem talajáról külön meg is emlékezik - amire alig-alig akad példa a munkában. Neve már a XV. században feltűnik - különleges becsben tartott termőhely volt.

Tarcal

Szil-Völgy

Ez egy nyugati fekvésű terület, amelynek talajában a lösz a domináns elem. Ezen túl azonban az eltérő dőlésszögekből, a különböző tengerszint feletti magasságokból és a talajadottságokban való különbségekből fakadóan nagy változatosságot mutat ez a termőhely, így a jövőben még sok érdekes lehetőséget tartogat mikrovinifikációs kísérletek elvégzéséhez. És persze az sem utolsó, hogy innen az egyik legszebb a naplemente egész Tokaj-Hegyalján. A Szil-völgy 118-172 méter magasan terül el Tarcal határában, éppen az errefelé megfigyelhető fagyhatár felett. A dűlő 6-12% lejtést mutat nyugati-délnyugati irányba, felső részén kőteraszokat alakítottak ki. A Tokaji-hegyre általában jellemző lösztakaró alatt itt dácittufa található, amely sűrű riolitos hamuval keveredik, a lejtő teteje felé haladva a löszréteg folyamatosan vékonyodik. A terület meleg, szeles (mint látjuk majd, innen ered a neve is), a borvidék sok területével összehasonlítva itt korábban érik a szőlő.